Élni vagy létezni?

A mai napon sok dolgokkal szembe kelett néznem. Azzal hogy mért nem tudok rendesen végig csinálni egy utat a kitűzött célhoz. Mert végig csinálom, de nem adok bele mindent. Tervezés az nagyon megy, de a véghez vitel az ami mindig igazán nehéz. Nekem világ életembe problémám volt a tanulással, de ha mukáról van szó azt élvezettel és tiszteségesen képes vagyok végig csinálni. Akkor a tanulás mért nem megy? Az a baj nincs elég inditattásom rá, nincs inspirációm, nem látom a célt, a sok bukás elködösít. Rendben, nehéz év áll mögöttem, nyílván hatással voltak rám dolgok ami miatt elhagytam magam, még vizsgákra sem volt erőm elmenni. Legfőbbképpen az vágott földhöz hogy egy olyan embert vesztettem el, akit a világon a legjobban szerettem. Nehéz volt feldolgozni és hosszú idő. Egyesek szerint még most se sikerült. Ráadásul munka nélkül vagyok, ami nagyon fusztrál (persze mondhatnám diák vagyok, de ennyi idősen elég furán hangzik) noha még mindig karrier épitő stádiumba vok. Igen néha egyedül érzem magam és összeszorul a szívem, de egy valamit megtanultam ha nem adom fel és küzdök elérem a célom. Holnap vár rám egy vizsga, nem annyira sikerült felkészülnöm rá, és igazából most úgy állok hozzá hogy az új kezdet ak övetkező szemszter lesz, de küzödök este is tanulni fogok bizonyítani akakrok magamnak képes vagyok a kitartásra, mert ha kudarcott vallok megint bebizonyosodik hogy nem tudok tovább lépni. Akkarni kell, nagyon kell akkarni!!! Remélhetőleg idén találok megint munkát, bá ebben a heylzetben nehéz, legalább valami alkalmi munkát. Reméle a holnap nem egy csalódás lesz hanem egy reményteli boldogabb nap.